A férje, Mikola, amikor minderről értesült, egyszer sem jött be a feleségéhez. A hazabocsátás napján csak egy bőrönd várta Tányát a holmijával, amit a férje juttatott el a kórházba… Mikola mindent előrelátóan összepakolt, és futárral küldte el neki. Ő maga még a kórházi személyzet előtt sem mutatkozott.
Tánya bármire számított, de ilyen árulásra nem! Nem volt hová mennie…
Később a bőröndben talált egy levelet Mikolától. Tánya olvasta a sorokat, és nem hitt a szemének.
Tánya kislánynak adott életet. A kicsi nagyon gyenge volt, és nem sokkal később meghalt… Így rendelkezett a sors…
A férje, Mikola, amikor minderről értesült, egyszer sem jött be a feleségéhez. A hazabocsátás napján csak egy bőrönd várta Tányát a holmijával, amit a férje küldött a kórházba. Mikola mindent előrelátóan összepakolt, és futárral elküldte neki. Ő maga még a kórházi személyzet előtt sem mutatkozott…
Tánya bármire számított, de ilyen árulásra nem! Nem volt hová mennie…
Később a bőröndben talált egy cetlit Mikolától. Tánya olvasta, és nem hitt a szemének:
„Beadom a válókeresetet. Csak a terhességed tartott vissza. Régóta van másvalakim, nálad sokkal jobb. Te még rendesen szülni sem tudsz. Sőt, örülök is, hogy így alakult!”
Az utolsó szavak mélyen megrázták Tányát. Sokáig sírt, aztán csak gondolkodott, mit tegyen tovább.
És a nő szilárdan elhatározta:
– Bármi áron sikeres leszek! A legjobb mindenben! És ami a legfontosabb – a legjobb anya. Lehet, hogy férjjel nem sikerült, de anya biztosan leszek. Hiszen még csak huszonnégy éves vagyok. Még minden előttem áll!
…Mikolával Tetyana közös barátok buliján ismerkedett meg. A szépséges Tánya azonnal megtetszett Mikolának. Neki mindegy volt, gazdag-e vagy szegény, a lényeg, hogy szép legyen, feltűnően szép!
Neki mindene megvolt – az anyja vállalkozása, egy fodrászszalon-hálózat, amely jó jövedelmet hozott. Mikola csak a szükséges anyagok beszerzésével foglalkozott.
Minden gyorsan történt. Ismerkedés a szülőkkel, esküvő. A terhesség a közös életük második évében következett be.
Tányának mondták, hogy Mikola megcsalja, de ő nem hitte el. Hiszen olyan jól bánt vele, olyan kedves volt, drága ajándékokat adott…
…És íme az eredmény! Ott áll egy bőrönddel a szülészet előtt. Hová menjen?
A szüleihez visszatérni egyáltalán nem jöhet szóba, hiszen tulajdonképpen el is szökött tőlük… Állandó mulatozások, veszekedések… Még az esküvőre sem hívták meg őket.
A rokonságából csak a nagynénje volt ott. De neki a vőlegény már az első pillanatban nem tetszett. A nagynéni rögtön értésére adta, hogy ne meneküljön hozzá a férjétől. Ha baj van. Nála nincs hely.
Tánya elhatározta, hogy munkát keres. Az éjszakát ma valahogy kibírja, akár az állomáson is.
Állást találni, még kitüntetéses diplomával is, ha az ember még sehol sem dolgozott, rendkívül nehéz. Tányának nagyon tetszett az állatorvosi szakma, ezért ment főiskolára. Később tovább akart tanulni. A tanulás nehéz volt, esténként még dolgozott is.
Eszébe jutottak az állatorvosi rendelők, ahol gyakorlaton volt. Mindet végigjárta, de sehol sem volt üres állás.
Az utolsó klinika előtt leült egy padra és sírni kezdett.
Azonnal odaszaladt hozzá egy kiskutya, felugrott az ölébe és gyengéden odabújt.
– Micsoda csoda. Kié vagy? Nem tudlak magammal vinni, én magam is hajléktalan vagyok.
– Ki az itt hajléktalan? Virág, miért szöktél el? Na gyere csak pórázra!
Egy idős hölgy leült a padra és Tányára nézett.
– Mesélj. Láttalak, amikor ennek a kisasszonynak a szőrét nyírták – mondta, Virágra mutatva.
Az idős asszony figyelmesen hallgatta, néha bólogatott.
– Nem volt szerencséd, kislányom. Állj fel, fogd a bőröndöt és gyere utánam. Olena Andrijivna vagyok. Minden nagyon egyszerű. Téged hogy hívnak?
– Tánya.
– Gyere, Tetyanka. Biztos éhes vagy?
Olena Andrijivnának nagy háza volt, majdnem akkora, mint Tánya férjéé. Virág azonnal elfoglalta a helyét, de folyton Tányára pillantgatott.
– Tetszel neki. Nem fogad el akárkit így. Holnap megmutatom a házat és a kertet. Szükségem van valakire a házban, aki rendben tart mindent. Meg tudod csinálni?
– Azt hiszem, igen. De még munkát is kell találnom.
– Tekintsd úgy, hogy megtaláltad. Jól fogok fizetni. Pihenj. Ott lesz a szobád.
Később Olena Andrijivna elmesélte a történetét.
Teljesen egyedül maradt. Volt férje, jövedelmező vállalkozása. Két gyermekük. Ezt a házat együtt építették. De később elveszítette a gyermekeit.
Együtt autóztak a városban, és az út szélén kötöttek ki…
A férje egy másik nőhöz ment, és ő sem élt már sokáig, nem érte meg, hogy beadja a válókeresetet.
Az egész nagy örökség Olenára maradt. Nem tudta, mit kezdjen az üzlettel. Úgy döntött, mindent elad, annál is inkább, mert vevők is akadtak. A gazdag özvegy élhetett volna ebből a pénzből gondtalanul. És élt is.
És a rokonok? Igen, voltak rokonok. De csak pénzért jelentek meg.
Számukra azonban mindig volt egy válasza – pénz nincs, menjetek dolgozni.
Lassan mind eltűntek, az örökségre várnak, ahogy maga Olena Andrijivna mondta.
Tánya mindennel jól boldogult. A tanulás nem volt hiábavaló. Az állatok mellett a növényekhez is kiválóan értett. Olena imádta a rózsákat, és azok buján virágoztak, örömet szerezve a háziasszonynak.
– Könnyű kezed van. Ilyen színük még sosem volt. És alma sem termett még ennyi. Meg körte sem.
Tánya már három éve élt Olena Andrijivnánál. Nagyon megszerették egymást. Virág mindenhová követte őket.
– Olena Andrijivna, annyit fizet nekem, hogy már zavarba jövök. Eszem, itt lakom, mindent használok, és még pénzt is kapok érte.
– Ez kevés. Te egész nap úgy dolgozol, mint egy méhecske. Nekem nem kár a pénz, ez a munkádért van. Megszépítetted az öregkoromat. És mire akarod költeni a pénzt? Tudom, hogy semmit sem költesz.
– Állatfodrászatot szeretnék nyitni… Most ez divatos és szükséges.
– El akarsz hagyni?
– Dehogy! Maga mentett meg. Csak annyit adott nekem, hogy nekem is tennem kell valamit. De az még messze van. Ráadásul mindenre jut időm.
– Igen, az én Virágom most gyönyörű frizurával van, ki sem mozdultunk a házból. Azt hiszem, nagyszerű mester lesz belőled. Nagyon magabiztos lettél.
– Ez mind magának köszönhető. Olyan, mintha rokon lelket találtam volna.
– Nekem pedig olyan vagy, mint egy unoka. Még korban is illünk egymáshoz.
…Eltelt még három év. Tánya most sikeres üzletasszony. Két szalon tulajdonosa. Az első rossz tapasztalat után nem akart kapcsolatot, de a szerelem váratlanul jött.
Egy fiatal férfi gyakran járt hozzá a szalonba a kiskutyájával.
Aztán egyszer hatalmas csokorral érkezett. Sokáig találkozgattak. Tánya félt az újabb árulástól. De Anatolij türelmes volt.
– Tetyána, miért nem tetszik neked? Soha nem fogok így gyereknevetést hallani a házban. És különben is, lesz egy ajándékom az esküvőtökre.
Az esküvő előtt Olena Andrijivna átadta Tányának a házra és a megtakarításaira szóló végrendeletet.
– És a rokonai?! – hördült fel Tetyána. – Hiszen ők…
– Ezek alatt az évek alatt egyszer sem jöttek, még csak nem is telefonáltak. Láttad őket? Nem. Minek kellek én nekik? Nekik csak pénz kell! Te viszont tudsz majd bánni vele.
Olena Andrijivna férjhez adta Tányát, megérte az unokáit, esti meséket olvasott nekik…
…A sors még egyszer összehozta Tetyánát a volt férjével. A nagy üzletéből semmi sem maradt. Az anyja meghalt, ő pedig mindent eladott és elherdált. Véletlenül találkoztak, amikor Tetyána kiszállt az autóból.
Tánya ezek alatt az évek alatt alig változott. Könnyű volt felismerni. Ő viszont megváltozott. Ápolatlan volt, kövér…
– Tánya?
– Maga kicsoda?
– Anya, ahogy megbeszéltük, beugrom érted. – a fiatalember kiszállt a kocsiból. – Hé, ember, állj arrébb. Mit akarsz?
– Minden rendben, fiam, majd én elintézem. Egy nagyon régi ismerős.
– Fiú? A te fiad? Nekem meg nincs senkim és semmim… Te viszont jól élsz, látom.
– Igen. Nekem minden rendben. Isten veled, mennem kell.
– Várj. Talán segíthetnél egy kis pénzzel… csak egy kicsi kellene…
– Nem. Dolgoznod kell. Veled nem lett volna semmim, és most örülök, hogy akkor úgy történt. Hiszen te is örültél. Isten veled!
