Beszéltem a sógorasszonnyal, letettem a telefont, és belenéztem a Viberbe. Larissza valóban elküldött egy egész listát. Elutasítani a rokont nem tudtam, ezért megvettem mindent a felsorolás szerint.
– Amint megérkezem, az összes pénzt visszaadom ezekért a vásárlásokért.
Beszéltem a sógorasszonnyal, letettem a kagylót, és megnéztem a Vibert. Larissza tényleg küldött egy hosszú listát, amin volt tészta, halkonzerv, olívaolaj, sajtok, bor és édességek is. A sógorasszony még csak meg sem próbált szerény lenni, mindenből több darabot írt fel. Nem mondhattam nemet a rokonnak, így megvettem mindent a lista alapján. Majdnem 400 eurót költöttem, mindent táskákba pakoltam, a gyerekeknek, unokáknak és rokonoknak is készítettem ajándékokat, hiszen az ember nem megy haza az ünnepek előtt üres kézzel.
Régi vendégmunkás vagyok, már húsz éve élek Olaszországban. A fiamat gyakorlatilag kicsi korában a volt anyósomra hagytam, mert akkor úgy alakultak a körülmények, hogy másképp nem tudtam tenni. A házasságom nem sikerült, a férjemet semmi sem érdekelte, nem akart tenni a családunkért. Az anyósommal nagyobb szerencsém volt, ő jó embernek bizonyult, gyakran az én oldalamra állt, de ez sem tudta megoldani a nehéz helyzetünket – pénzre volt szükségünk, mert a fiam betegeskedni kezdett, és kénytelen voltam külföldre menni.
Az anyósom házát felújítottam, de oda már nem tértem vissza, mert időközben a férjemmel elváltunk. A ház felújítását ajándéknak szántam az anyósomnak azért, hogy felnevelte a fiamat. Amikor a fiam felnőtt és elhatározta, hogy megnősül, vettem a fiataloknak egy háromszobás lakást – ez valóban nagylelkű ajándék volt tőlem. A nászasszonyom nem győzött örülni, hogy milyen szerencsések, mert így nem kell hozományra költeniük a lányuk számára. Én viszont nem így tekintettem erre: egyszerűen megvolt a lehetőségem segíteni, hát segítettem. Anyaként boldogságot kívántam a fiamnak – kinek dolgozzak, ha nem neki, hiszen ő az egyetlen gyermekem.
A menyem édesanyjával, a nászasszonyommal, Larisszával mindössze néhányszor találkoztam, de ő nagyon igyekszik a barátnőmnek lenni. Állandóan hívogat Olaszországba, érdeklődik a dolgaim felől, most pedig még azt is kérte, hogy hozzak neki olasz ajándékokat.
Két évvel ezelőtt elhunyt a volt anyósom, és a házát a fiamra hagyta. A volt férjem nem érdemelte ki a saját anyja örökségét, ráadásul az utóbbi néhány évben valamilyen nővel élt a szomszéd faluban.
Amikor az anyósom meghalt, a temetést a fiam az én pénzemből intézte. A végrendeletről akkor még nem tudtunk, de kötelességünknek éreztük, hogy méltó módon kísérjük utolsó útjára a nagymamát.
Később derült ki, hogy éppen a fiam örökölte a házat. A fiatalok nem akartak falura költözni, ezért egyszerűen bezárták az épületet.
Az újév előtt azonban a fiam felhívott Olaszországban, és megkérdezte, nem lenne-e baj, ha egy ideig a felesége édesanyja lakna a mi falusi házunkban, mert szétment a mostani férjével, és nincs hová mennie.
Nem volt kifogásom ellene, így a nászasszony beköltözött a házunkba. Időnként bejárt a gyerekekhez a városba, segített az unokákkal, és ennek én kifejezetten örültem.
Amikor hazajöttem, elhoztam az olasz ajándékokat, mindenkinek szétosztottam őket. A nászasszony is ott termett, mindent alaposan megnézett, megköszönte, de a pénzt, amit ígért, valahogy nem siette visszaadni.
Arra gondoltam, talán csak megfeledkezett róla, és majd később rendezi, de eltelt néhány nap, ezért úgy döntöttem, elmegyek hozzá a faluba, megnézem, hogyan él ott, és egyúttal emlékeztetem magamról és a tartozásról is. Egy csomag kávét még odaadhattam volna neki ajándékba, de 400 eurót nem akarok csak úgy elengedni.
Különösebb aggodalom nélkül indultam el a faluba, nem is sejtve, milyen meglepetés vár ott rám. Kiderült, hogy a volt férjem visszatért, és ugyanabban a házban lakik, ahol a nászasszony.
Ez a helyzet nagyon felkavart. Amint meglátott, azonnal elment otthonról, a nászasszony pedig bizonygatni kezdte, hogy köztük nincs semmi.
A fiam mentegetőzik, azt mondja, nem tehetett másként, mert az apja szakított azzal a nővel, és fedél nélkül maradt.
Nem is tudom, hogyan kommentáljam mindezt, de becsapottnak és elárultnak érzem magam. Fogalmam sincs, mit tegyek most. A nászasszony hallgat a pénzről, valószínűleg nem is fogja visszaadni, pedig azért az összegért nekem fél hónapot kellett dolgoznom.
És azt is sejtem, hogy nem véletlenül került a volt férjem éppen ebbe a faluba.
Önök mit gondolnak? Igazam van, vagy csak túlreagálom a dolgot?
