Miközben dolgoztam, felhívott a kétéves kislányom, és kérte, hogy azonnal menjek haza: „Apa bánt engem, kérlek, gyere haza”; Sokkolt, amikor megtudtam, mi történik nálunk otthon.
Este már kilenc óra volt, én pedig még mindig a jelentés fölött ültem — szorított a határidő, a főnökség ideges volt, ezért bent kellett maradnom túlórázni. A kislányom a férjemmel maradt otthon. Biztos voltam benne, hogy remekül töltik az időt… egészen addig, amíg meg nem csörrent a telefonom.
A kijelzőn a férjem száma jelent meg. Felvettem, arra számítva, hogy a szokásos „Na, mikor végzel már?” kérdést hallom, de ehelyett egy vékony, sírdogáló hang szólalt meg:
— Anyuci, én vagyok…
— Igen, kincsem, mi történt? Miért nem alszol? Hol van apa?
— Anya, ő a fürdőszobában van. Kevés időm van…
Azonnal végigfutott a hideg a hátamon.
— Mire van kevés időd? Mi történik?
— Anya, kérlek, gyere haza gyorsan. Apa bánt engem. Kérlek, ments meg…
Már komolyan készülődni kezdtem, egyik kezemmel a táskámat próbáltam becsatolni, a másikkal a kulcsokat kerestem.
— El tudod mondani, pontosan mit csinált?
— Igen…
Nagy levegőt vett, mintha a legszörnyűbb dolgot készülne elmondani. És akkor a lányom kimondta azt, amitől teljesen sokkot kaptam.
— Anya… rákényszerített, hogy brokkolit egyek… Tudod, mennyire utálom a brokkolit! Öt pohár vizet ittam, csak hogy ne érezzem azt a szörnyű ízt!
Megdermedtem. Aztán… egyszerűen nem bírtam tovább.
Kitört belőlem a nevetés.
— Ó, szegény kislányom… Mit csinált még ez a „szörnyeteg” apa?
— Megfürdetett! Fürdetett, anya! Én pedig nem akarok fürödni!
— Milyen szerencsétlen vagy — mondtam már nevetve.
— És még… azt is mondta, hogy aludnom kell. De én nem akarok aludni, amíg te haza nem jössz.
Már majdnem leestem a székről a nevetéstől. Magam előtt láttam a „megszenvedett gyermeket”, aki pokrócba burkolózva ül, mintha valami világméretű tragédiát élt volna át.
És ekkor a háttérben lépteket lehetett hallani.
— Kivel beszélsz? — hallottam a férjem hangját.
— Senkivel! — vágta rá gyorsan a lányom, és azonnal bontotta a vonalat.
Egy ilyen drámai finálé után nem maradt más választásom, mint hazamenni „megmenteni” a megsértett kicsikémet a… brokkolitól, a zuhanytól és a korai lefekvéstől.
Néha úgy érzem, színészi tehetsége van. Máskor pedig azt, hogy egyszerűen tőlem örökölte a drámai érzéket.
De őszintén szólva, fülig érő mosollyal mentem haza.
